A lét szövete egy pókiszonyos szemüvegén keresztül,
azaz: hogyan szabadulj ki a pók karmából,
vagyis a blogolás titkos esszenciái az önsegítés kusza hálójában
Számomra e képeknek üzenete, szimbolikus jelentése van:
MINDEN MINDENNEL összefügg, MINDENKI MINDENKIVEL összeköttetésben áll. Nincs elkülönített személy, nincsen önmagában való dolog. Az események – valamint minden teremtett és létező a világon – kapcsolatban állnak egymással. Rezgéseink eljutnak mindenhová. Pókhálós a lét – szoktam mondani. Számomra e háló tehát az univerzum miniatűr mása.
Ráadásul komoly segítséget is nyújtott nekem e remekművek tanulmányozása.
Arachnofóbiás voltam. Pici korom óta a pók volt számomra a legrettegettebb lény a világon! Ám jó tíz éve elkezdtem őket – azaz a hálójukat – fotózni. Szinte naponta bűvöltem a lencsén keresztül e szövevényes csapdákat, egyre közelebb és közelebb merészkedve hozzájuk. S hihetetlen, de néhány év elteltével teljesen megszűnt a velük szembeni irtózatom!
Mire tanított mindez?
Hogy ne meneküljek el a félelmeim elől! Hogy nézzek velük szembe, foglalkozzam velük napi szinten. Vizsgáljam meg rettegésem tárgyát minden szemszögből, transzformáljam át olyanná, mely elviselhetőbb, sőt tetszetős; lássam meg benne a csodát, a nagyszerűt! S öntsem valamilyen míves formába a félelmeimmel kapcsolatos érzéseimet.
Így kezdtem el írni.
Eleinte csak magamnak, aztán – egyre nagyobb bátorságot merítve, felszabadultan a kimondott szavak súlya alól – a külvilágnak. És vallottam olyan témákról, melyekben érintett vagyok (voltam), de melyekről nem szabad, vagy épp nem illik beszélni társadalmi megítélésük miatt. Tabutémákról, mik akkor is léteznek, ha nem szólunk róluk. Fájó sebeket hagynak, s e sebek csak akkor gyógyulhatnak meg, ha nem rejtjük el azokat, hanem módszeresen feltárjuk és kitisztítjuk. Ehhez természetesen nagyon sok önismereti munka és tanulás szükségeltetik, mely sosem fejeződik be. Számomra is újabb és újabb tudás köre nyílik meg mind a mai napig.
Írásaim témái:
- családon belüli és kívüli erőszak
- szerelem, szexualitás, kielégítetlen vágyak
- a női lét nehézségei: anyaság, abortusz kérdése, klimax, öregedés jeleinek feldolgozása
- nemi identitás, másság kérdésköre
- halál, gyász, veszteségek feldolgozása
- függőségek; a drog, alkohol- és egyéb szenvedélybetegségekben érintettek nehézségei
- spirituális létkérdések, istenhit
- a természet szeretete, környezetvédelem
Az írások tartalmát mindegyik előtt feltüntetem egy-egy #témamegjelölő címkével, így könnyebben el fogsz tudni igazodni közöttük.
Az írás számomra gyógyír.
S mihelyst elkezdtem megosztani alkotásaimat, azt vettem észre, hogy őszinte szavaim mások számára is gyógyítóak, segítő hatásúak. Sok traumám révén sokakkal tudok összekapcsolódni. Mondom: pókhálós a lét…
Fiam halála után éreztem azt az erős, belső késztetést, hogy ki kell lépnem a nyilvánosság elé. Tettem ezt a közösségi oldalamon. Bár bizonytalan voltam: felvállalhatja-e egy gyászoló édesanya az érzéseit ennyire kezdőzetlenül; feltárhatja-e a fia halálához vezető problémákat, melyek gyökere a távoli, feltérképezhetetlen, olykor transzgenerációs múltba nyúlik vissza? Azzal ugyanis, hogy kiállsz mások elé, óhatatlanul válsz még sebezhetőbbé. Aztán jött egy álom… És annyira világos és egyértelmű volt a benne foglalt üzenet, hogy onnantól már nem volt visszaút. Már nem volt bizonytalankodás.
Alábbi írásaim műfaja olykor besorolhatatlan. Egy-egy irodalmi igényű vers, novella mellett felismerések, tapasztalatok prózai formába öntése, önvallomások, pszichológiai eszmefuttatások lelhetők fel, melyek célja mindig ugyanaz: átnyújtani a lét egy-egy szeletét, mellyel Te, Olvasó, kezdeni fogsz valamit. Hiszem, hogy az, akinek szüksége lesz ezekre a gondolatokra, megtalál. Minden szavam, minden érzés által keltett rezgés eléri az arra hangolt teremtményt. Megmozgatja szálainkat. Hisz’: a lét szövete pókhálós. Ahogy írom is egyik haikumban:
0 hozzászólás