Lovass Adél író, költő, előadó, színész

Nevem, Lovass Adél, választott név. Mikor 2015-ben elkezdtem saját örömömre írni, szükségét éreztem énem alkotói oldalának megjelölésére. Más ez a személy, mint az, aki dolgozni jár, gyereket nevel, takarít, mos és főz. Aztán arra jöttem rá, hogy mégsem teljesen más, hiszen mindig arról a személyről írok, aki dolgozni jár, gyereket nevel, takarít, mos és főz. De közben érez. Figyeli saját, belső rezdüléseit, titkos vágyait, rejtett adottságait. Azt az oldalát, melyet talán sosem lát senki, vagy csak a kiváltságosok.

Kezdetben a fióknak készültek műveim, mivel magyartanári képzettségem miatt nem nagyon mertem átlépni az irodalom pantheonjának még a küszöbét sem. Nem voltam biztos, hogy merhetek-e én, avatatlan, bekopogni oda, hol az általam ismert és tisztelt „nagyok” léteznek. Aztán győzött a belső kényszer.

Az alkotás segít. Számomra a túlélésben segített. S abban, hogy bárki lehessek bármi helyzetben: bármi-NŐ. Számodra pedig abban segíthet, Kedves Olvasó: hogyha felismered magadat valamelyik szerepemben, tudd, hogy minden feldolgozható és minden leküzdhető, akár a halál is…

A tények

1971-ben születtem Szerencsen. Gyermek- és ifjúkoromat Széphalomban, majd Sátoraljaújhelyben töltöttem, gimnáziumi tanulmányaimat is ott végeztem. Magyar-történelem szakos tanári és hitoktatói diplomámat Nyíregyházán szereztem. Később is ott éltem, dolgoztam, gyermekeimet a közeli Nyírteleken neveltük.

Jelenleg hétköznapjaim Miskolchoz kötnek, Bükkszentkereszten élek és alkotok.

És a lényeg

Két nagyon erős gyermekkori vágyra emlékszem: az egyik, hogy anya lehessek, aki gyermekeiről egy szeretetteljes légkörű családban tud gondoskodni. A másik, hogy olyan alkotó vagy előadóművész lehessek, aki az átélt érzéseket tolmácsolni tudja valamilyen módon. E két törekvés nem egymást kizáró, nekem mégsem sikerült ezeket szinkronba hozni. Mikor érettségi után felvételt nyertem az egri Gárdonyi Géza Színház színészképző stúdiójába, valamint a nyíregyházi tanárképző főiskolára is, akkor nekem választanom kellett. Szülői nyomásra az utóbbi mellett döntöttem, majd családot alapítva anyává váltam és úgy éreztem, ez adja számomra a legnagyobb boldogságot.

Aztán szép, lassan széthullott minden körülöttem: a család, a munkahely, az élettér, és végül 2020 januárjában elveszítettem fiamat. Ekkor is két lehetőségem volt: vagy felőröl a veszteségek miatti fájdalom, vagy újraszülöm magamat.

Amit ezen az oldalon találsz, az ennek az évekig tartó vajúdásnak a terméke. Érdekes, hogy mire a „metoo” témája bekerült a köztudatba, én már túl voltam „első alkotói korszakomon”, melyben sorra születtek a női lét nehézségeivel kapcsolatos írásaim. Hiszem, hogy kiírva magamból a sok szenvedést és megpróbáltatást, megtisztulhat és meggyógyulhat a lelkem. Hiszem, hogy műveimmel segíteni tudok azon sorstársaimnak, kik hozzám hasonló élményeket éltek át: családon belüli vagy kívüli abúzus, anyai félelmek, tehetetlenség érzése, kétségbeesett én- és Istenkeresés, vágyak kielégítetlensége, az öregedés jeleinek feldolgozása, gyász, halál elfogadása, függőségek, a természet és az emberi lét miatti aggódás…

Első, bármi–NŐ című kötetemet rendhagyó, interaktív előadásokon eszközként használom, melynek során a beszélgetés résztvevői szenvedésük enyhítését kaphatják, vagy ezáltal talán megelőzhetőek lehetnének olyan tragédiák, mint a saját fiam halála. Segítő szervezetekkel és munkatársaikkal felvéve a kapcsolatot a problémák által sújtott érintettek folytathatják az önismereti és problémamegoldó munkát, mely a minőségibb élethez vezetheti el a résztvevőket. Személyes találkozásokra is lehetőséget teremtettem: Lovass Adél–labor néven nyitottam egy kis irodát, ahol elsősorban az alkotáson keresztüli személyiségfejlesztést célzom meg a hozzám fordulók számára.

A lényeg tehát: Lovass Adél egy csatorna. Csatorna, melyen keresztül üzeneteket szeretnék közvetíteni, azokkal segítve másokat.

Az évek során alkotói és előadói tevékenységem kinőtte magát. Megszereztem a Színész II. képesítést, és párommal, Veres Zoltánnal összekapcsolódva megalakítottuk a Holló–Hát formációt. (Ahogy a weboldal készítője jegyezte meg találóan: ez a mi „közös gyermekünk”.) Műveim zenei köntöst kapnak Zoltán által; nehéz, súlyos témáink így könnyebben fogyaszthatóvá válnak. Ketten még hatékonyabban tudjuk végezni a segítő munkát, melyet Léleksimítók néven szoktunk emlegetni.

Munkáinkra rákereshetsz az alábbi helyeken: