bármi-NŐ

2021., 2022.

Mit ér egy nő ötvenévesen? Veszít-e értékéből, ha elvált? Vagy ha már elveszíti női hormonjait? Ér-e valamit anyaként, ha elveszíti gyermekét? S vajon kezdhet-e bármikor is új életet? Vagy, Te, kezdhetsz új életet? Ismered-e önmagad? A sötét oldaladat? Vagy a világosat, hol a vágyaid, képességeid rejlenek? Egyáltalán: van-e sötét, van-e világos? Létezik-e jó, vagy rossz? Ha bármelyik kérdés megfogalmazódott már benned, akkor első, bemutatkozó kötetemben neked énekelek, rólad verselek, nem csak magamról.

A kötet ajánlói:

Elfogult vagyok e kötet írójával, mert egy láthatatlan fonal összeköt minket. De elfogultságom ellenére őszintén, szívből azt mondom mindenkinek, aki kezébe vette ezt a kötetet, hogy olvassa egyszuszra végig. Engedje át a lelkén ezt az embert, ezt a nőt. Több lesz, jobb lesz tőle.

Péterfy-Novák Éva – író

A versek szerzője már nem fiatal. Mégis első kötetes. Ilyen ritkán szokott lenni: verseket (általában) ifjúkorban ír az ember. Ráadásul, nő. De nem is akármilyen nő: bármi-NŐ. S hát alkotásai, nem is versek; verset írni majdnem mindenki tud. Ezek: költemények! A szerzőjük: költő. Vajon hol bujkált-rejtőzködött eddig?

Műveiben a személyesség dominál: tudós irodalomtörténészek ezt úgy mondanák, hogy az alkotó, „alanyi költő”. Átélt, megélt események ezek a költemények, s ugyan nem próza, mégis a háromsoros haikukból is egész drámák bontakoznak ki előttünk, ha van elég képzelőerőnk hozzá.

Alkotásainak másik fő jellemzője az őszinteség. A költőnő sorsa, élete úgy olvasható ki a versekből, hogy „az égtől a földig dobálta”, azaz nagy boldogságokat és nagy boldogtalanságokat élt át. Megvallja ezeket. És semmi manír, semmi mesterkéltség, semmi l’art pour l’art. A sorok természetességgel áradnak a sokféle versformákban, a hagyományosakban is, de a haikukban és a limerickekben is: nincs döccenés, nincs erőltetés. És a nagy megpróbáltatások után játszani is tud; alapvetően derűre van hangolva, a humorérzéke pedig: briliáns!

Ami kifejezetten eredeti nála, hogy a verseiben keveredik – ahogy mondani szokás – a szent és a profán; mi így fogalmazunk: az idilli és a profán. De jó megoldás ez: felkapjuk a fejünket rá és jóleső érzéssel, kicsit kárörvendően mosolygunk ilyenkor.

„Boncoljuk magunkat elevenen?” – hát, igen. Ezt tette a költőnő, de azért, hogy a rosszakat eltávolítsa s erősítse magában (és bennünk is) a jót. Szinte minden verse egy-egy katarzis.

­Hol bujkált eddig ez az újhelyi lány?

Fehér József – irodalomtörténész

A művek felhasználását ajánljuk irodalom-terapeutáknak, mentálhigiénés, segítő munkát végző szakembereknek, hiszen a különféle, lírai formába foglalt traumák szövegei rendkívül mélyre hatolnak. Őszinte, kitárulkozó, naturalisztikus műveit leginkább a sebek fertőtlenítéséhez használt jód hatásához lehetne hasonlítani: kellemetlen, csípős erejük képes megtisztítani, kifertőtleníteni a fájdalmas területet. A verseknek súlya van, nehezen engedik el olvasójukat, szavai gyógyítóak, mely hatást a sorsközösség ereje sokszorozhatja meg. A művek beszélnek a női lét nehézségeiről, anyaság és házasság kérdéséről, családon belüli és kívüli erőszakról; a gyermekvesztés, halál, gyász témája is fellelhető a versek sorában, de a buja, erotikus, vagy a természet szeretetét kifejező versein keresztül látjuk az élet élvezetét, annak dicsőítését is.