Megjelenések
Fényes haiku
A Fény átölel,
szív szava szól csendben, félsz
már nincs is bennem.
Nincs halál (?)
2026.
Második önálló kötetem – címe ellenére – nem a halálról szól, hanem az életről.
Címadó versem minden sorával, minden gesztusával azt üzenem: a halál nem a végső állomás. Szeretném könyvemben eloszlatni az ehhez tapadt félelmeket s ezáltal egy szabadabb, tudatosabb életről mesélek.
Mi ez, ha nem alkímia? A fájdalom átalakítása valami csodálatos energiává.
S mi segített megtalálnom a „bölcsek kövét”? Erről vallok művemben.
Hét év szellemi és lelki utazásának összessége sűrűsödött össze e különleges könyvben. Különleges azért, mert változatos műfajú alkotásaim arra adnak lehetőséget, hogy más-más módon közelíthessem meg az emberi lét legnagyobb misztériumát. A vers és a novella szépirodalmi eszközrendszerein túl saját hétköznapi gondolatmeneteimet is megosztom olvasóimmal, ezáltal teremtve egy új, egyedi műfajt. Az „adélkák” elsősorban azokat szólítják meg, akik kevésbé tudnak a földtől elemelkedve foglalkozni az elmúlás gondolatával. Esszéjellegű írásaimban igyekeztem a lehető legegyszerűbb módon megfogalmazni azokat a felismeréseket, melyek a közel hét év alatt egy belső, megnyugtató válasszá formálódtak számomra az emberiség legnagyobb kérdésével kapcsolatban: mi a halál? Vagy inkább: van-e halál?
S azért is egyedi e kötet, mert nemcsak olvasni, de hallgatni valót is kínál. Szerettem volna személyesebbé tenni, még közelebb kerülni az olvasókhoz, így szövegeimet olykor magam tolmácsolom hangfelvétel formájában, olykor neves előadóművész – Kékszeműnek című versemet például Hevér Gábor színművész adja elő -, de a legmotiválóbb mégis az volt a kötet készítésekor, hogy megzenésített verseim a párommal, Veres Zoltánnal közös formációnk, a Holló-Hát előadásában szólalhassanak meg. Ugyanis az elmúlt évek alatt több érzékenyítő előadásunk szerveződött, hol veszteség-feldolgozás, hol drogprevenció céljával. Szerettem volna megmutatni a könyvben ezt a tevékenységünket. Egy elmés megoldásnak köszönhetően erre mind lehetőséget nyújt ez az életvezetésben is hasznosítható segédeszköz.
Singer Magdolna író, gyásztanácsadó például így ajánlja a kötetem:
Lírai hangvételű írás gyászról, elfogadásról, megbékélésről és arról, milyen tanításokat hordozhat a veszteség, valamint hogyan találhatunk rá a boldogságra a tragédiák ellenére is. E könyv azonban több ennél: kiáltvány a másság elfogadása mellett. Azoknak ajánljuk, akik nyitott kíváncsisággal kutatják a titkokat, amelyek megérzések, jósló álmok, intuíciók és különös szinkronicitások révén szivárognak át a földi létbe. A szerző olyan édesanya, akinek már gyermekkorában, majd később is többször fellebbent a fátyol, és megsejtett valamit az odaát világából. Egyetemista fia halála azonban még mélyebb felismerésekhez vezette: határozottabb képe alakult ki arról, mi a földre született emberek küldetése, és milyen értelme lehet a megpróbáltatásoknak.
Singer Magdolna – író, gyásztanácsadó
Egy tragédiának mindig vannak előzményei. A gyökerek ott húzódnak mélyen, belenőve a családi viszonyrendszerekbe, olykor több generációra visszavezethetően. Ezek sorsszerűen befolyásolják életünket, csapásaiktól ugyan meg nem szabadulhatunk. Viszont ahogy azokra reagálunk; döntéseink, viselkedésünk, válaszaink a minket ért traumáinkra – ezek adják a lélek számára a szabadságot, s a lehetőséget a növekedésre.
A hangok mellé képi anyagot is kap az olvasó. A könyv illusztrátora Kemecsei Melinda, ki nemcsak lát, de érez is alkotás közben. E kifinomult képességét feltehetően annak a hátránynak is köszönheti, melyet születésétől fogva visel: Melinda hallássérült. Ám szervi fogyatékossága nem gátolta meg abban, hogy teljes életet éljen. Sőt! Akaratereje és határozott természete ahhoz is hozzásegítette, hogy akkor kezdjen egy sokszínű alkotói világ felépítéséhez, amikor mások már épp pihenni, vagy letenni készülnének ecsetjüket. Élete delén autodidakta módon sikerült különleges képi világát kifejlesztenie rendkívül rövid idő, körülbelül három év alatt. S úgy hiszem, ennek a fejlődésnek, növekedésnek még nincs vége. Mint a szivacs, azonnal befogad minden vizuális élményt, újszerű technikát, eljárást, melyet egyéni látásmódjával áttranszformál ábrázoló művészetébe.
Melinda művei, személye és alkotói útja pont arról az emberi magatartásról ad példát, melynek megváltó erejéről jómagam is szerettem volna üzenni e könyvben: az emberi teremtő energia magasztos, nemesítő, minden fájdalomból és bajból felemelő hatalmáról.



